A hosszú csndet követően, egy sztorikritikával bukkantunk elő, melyet Jakabule kérésére készítettünk el. Jó olvasást!

Link az eredetihez: http://blog.ebnevelde.hu/jakabule/2016/05/16/Az-uj-vilag-uj-faj/

A szöveg eredeti formája olvashatatlanra volt szerkesztve, így vettem a  bátorságot, és átalakítottam a sorokat

Güldan hívására érkeztek. Habozás nélkül - sőt, egyenesen sok örömmel - adták el lelküket a sötétségnek. (Oho, már az indulás is királynak tűnik) Egykoron ők is a szellem mélységeit keresték, akárcsak Güldan, a természetet kutatták, és az orkok helyét a természet rendjében, tanultak az erdő s a mező vadjaitól, az ég madaraitól, a folyók és tengerek halaitól. Az örök körforgás részei voltak, se többek, se kevesebbek. 

Többé már nem azok. (Pirospontos mondatszerkesztés)

Ezek az egykorvolt sámánok, ezek az új boszorkánymesterek egy röpke pillanatra megízlelték a hatalmat, és mint a mézet, ellenállhatatlanul édesnek találták. Buzgalmuk jutalmául még több hatalmat kaptak cserébe. (Itt egy kicsit zavaros a történet. Mit tettek pontosan amiért hatalmat kaptak? Kikövetkeztethető, de jobb lenne leírva)    Güldant mestere, Nerzúl vezette be a fekete tudományok rejtelmeibe, s végül a tanítvány túlszárnyalta mesterét. Bár Nerzúlnak köszönhető, hogy a Hordából hatalmas és megállíthatatlan pusztító sereg lett, neki nem volt bátorsága továbblépni. Mindig tiszteletben tartotta népe nemességét. 

Güldannak nem voltak ilyen aggályai.

A Horda mindenkit, akit lehetett, lemészárolt a földön. (Ez egy picit túl drasztikus. Csak egy picit) Végül nem maradt, ami csillapíthatta volna vérszomjukat, ezért egymásnak estek a klánok, hogy kielégítsék mardosó, kegyetlen szenvedélyüket. Aztán Güldan talált egy megfelelő célpontot a fékezhetetlen Horda számára. Hamarosan új világba költöznek, ahol friss, mit sem sejtő, könnyű préda vár rájuk. Mivel a vérvágy teljesen elborította az agyakat, a Hordának irányító tanácsra volt szüksége. (Itt picit hirtelen volt a megoldás, egy kicsit több feszültségkeltés elfért volna itt.)

A tanács élén Güldan állt. (Érdekes a váltás a nagy történeti összefoglaló, és a kis térbe való sűrítés között. :) ) Biccentéssel köszöntötte a belépőket, apró, tűzhomályos szemét semmi nem kerülte el. Egyenként járultak elé a küldöttek, mint szolgalelkű állatok a gazdájukhoz. Az ork klánok legrettegettebb, leggyűlöltebb harcosai ülték körbe az asztalt. Némelyikük rút külseje arról árulkodott, hogy a sötét tudásért lelkűknél busásabb árat kellett fizetniük. Mások még mindig pazarul mutattak, dagadó izmaik felett sima, zöld bőr feszült. Ezt kérték cserébe a sötétséggel kötött egyezség során. Mindannyian fondorlatosak és könyörtelenek voltak, és semmitől nem riadtak vissza, ha a még több hatalom megszerzése volt a cél. 

Mint látható alig tudtam beleszólni. Nagyon-nagyon jó írói készségeid vannak, és alig várom, hogy valamiképp folytasd a történeteidet. Minden csak nitpicking, nincs igazi nagy problémám semmivel. Csak így tovább! ^^